„A junior-világbajnokságot meg akarom nyerni, ez a legfőbb célom. Ezért hétszáz pont jár, így Ohát Zalánt már meg is előzném az olimpiai kvalifikációs ranglistán és lőtávolba kerülnék a kijutást érő helyhez. Emiatt például kifejezetten jól jött a halasztás, mi több, még egy évvel tapasztaltabban léphetek tatamira az erőpróbákon. Nem tettem le Tokióról, akarok lenni az olimpián!” − mondta a korosztályos világbajnoki bronzérmes judós, a tizennyolc éves Vég Zsombor.
Nem akármilyen évet zárt tavaly a Ceglédi VSE 100 kilós judósa:
Vég Zsombor a marokkói junior-világ- és a finnországi korosztályos Európa-bajnokságon egyaránt bronzérmet nyert, és csak azért nem utazott az oroszországi U23-as kontinensviadalra (amelyen dobogóesélyes volt− a szerk.), mert megsérült. A marrakesi sikere mindazonáltal elég olimpiai kvalifikációs ranglistapontot adott ahhoz, hogy a helyezése már azt jelentse: elérhető távolságba került a tokiói olimpiai kvótaszerzése.
− A szövetség miként állt hozzá a versenyeztetésedhez?
− Támogatóan – válaszolt Vég Zsombor. – A tel-avivi Grand Prix-viadalon, a párizsi és a düsseldorfi Grand Slam-versenyen egyaránt indulhattam volna, csak Franciaországba nem utaztam el, mivel néhány nappal az erőpróba előtt meghúzódott a combom, ráadásul beteg is lettem. A ranglistán a magyarok közül Cirjenics Miklós és Ohát Zalán egyaránt előttem áll, utóbbi viszont megsérült. Szóval ha nem halasztották volna el a játékokat, s ezzel együtt a kvalifikációs megméretéseket, úgy én vehettem volna részt a hátralévő versenyeken.
− Izraelben kezdődött a szezon. Már az első körben búcsúztál, miután a meccs kezdete után néhány másodperccel leléptettek a görög Georgiosz Malliaropülosszal szemben…
− Sokkal erősebbnek éreztem magam nála, rögtön el akartam intézni. Belső gánccsal indítottam akciót, a kontrollt ugyanakkor átvette. Máshogy nem tudtam kiszabadulni, csak úgy, ha kibukfencezem a helyzetből. Kiderült, ez immár egy éve szabálytalannak minősül, így elbuktam a lehetőséget. Pedig viszonylag szerencsés volt a sorsolásom. Akár még a helyosztóig is küzdhettem volna… Igazán kár érte.
− Düsseldorfban egy mérkőzéssel tovább meneteltél: túljutottál a svájci Otto Imalán, ám a mongolok világbajnoki bronzérmese, a világranglista tizedikje, Otgonbatar Lhagvasuren már túl nagy falatnak bizonyult.
− Nem volt jobb nálam, igazságtalannak tartom azt a vereséget. Két sidóval vezettem, rámentem arra, hogy még egyszer megintsék, végig aktívabb voltam, kontrolláltam. Az utolsó néhány másodpercben aztán vazarit ítéltek az egyik akciójára. Erről csak annyit: láttam én már ennél nagyobb dobásokat is, amelyek pont nélkül maradtak…
− Mindeközben az oberwarti European Open-viadalon bronzérmes lettél, összességében pedig a lajstrom ötvenhetedik pozíciójában tanyázol. Továbbra is reálisnak tartod az olimpiai kvalifikációdat?
− A junior-világbajnokságot meg akarom nyerni, ez a legfőbb célom. Ezért hétszáz pont jár, így Zalánt már meg is előzném a ranglistán és lőtávolba kerülnék a kijutást érő helyhez. Emiatt például kifejezetten jól jött a halasztás, mi több, még egy évvel tapasztaltabban léphetek tatamira az erőpróbákon. Nem tettem le Tokióról, ott akarok lenni! A karanténidőszakot azonban egyre nehezebben viselem, nagyon hiányoznak a megméretések. Futok, erősítek, az edzőim járnak hozzám fogásokat gyakorolni, szóval a munka nem lett kevesebb. Ettől függetlenül ideje lenne, ha minden visszaállna a régi kerékvágásba!
Forrás: Utanpotlassport/judoinfo.hu
