„Találjon egymásra vevő és eladó, az is, aki állást kínál, és aki munkát keres.” Egy három évtizeddel ezelőtti, első lapszám címlapján megfogalmazott cél. Egy olyan országos hálózatba rendeződő kiadvány célja, mely nem kérkedő, ám ízléses, a város szinte minden postaládájába eljutó lap kívánt lenni.

Ünnepi hangulatban, rendhagyó módon, azaz a szerkesztőség berkein belül, Zakar László cégvezető, alapítóval Virág Henrietta beszélgetett.

• Néhány nap, és a nyomda gépsorairól legördül a 2020. augusztus 24-i lapszámunk. Harminc évvel ezelőtt, szintén ezen a napon, 1990. augusztus 24-én jelent meg az első, általad kiadott Szuperinfó. Hogyan emlékszel vissza az előkészületekre, az akkori munkára?
Tavaszodott, és én épp magántervező készültem lenni. Egy volt gimnáziumi osztálytársam megkeresett azzal a kérdéssel, hogy épülőben van egy országos ingyenes terjesztésű laphálózat, csatlakoznék-e hozzá én is. Mivel éppen váltani szerettem volna, felhagyni az alkalmazotti jogviszonnyal, úgy éreztem, bele fog férni a napjaimba egy ilyen feladat. Majd úgy hozta a sors, hogy egy hónapra Angliába utazhattam. Ott élőben találkozhattam postaládába dobott hirdetési újságokkal. Tanulmányoztam őket, és készültem az itthoni lapkiadásra lelkileg. Hazaérve rögtön el is indult a hirdetésszervezés, a tényleges munka, és igen, 1990. augusztus 24-én ott volt a ceglédi postaládákban az első Szuperinfó.

• Hogyan fogadta az ingyenes terjesztésű lapot a közönség?
Közvetlenül a rendszerváltás után a lapterjesztés még egyfajta privilégium volt. Az, hogy magánszférában valaki újságkiadásba kezdjen, teljesen új dolognak számított. Ismerősök és ismeretlenek egyaránt bátorítottak, szurkoltak nekem, és örültek neki, hogy létrejött egy ilyen hetilap. Furcsa érzés volt, mintha ingatag talajra tévedtem volna. Nagy levegőt kellett vennem, és elhinnem, hogy ezt így valóban lehet, ennyi példányszámban megjelenthető és leírható az efféle tartalom. Sokat jelentett a környezetem segítése, ösztönzése. Sokaknak szimpatikusnak tűnt, hogy egy huszonéves fiatalember nekiáll, és újságot ad ki. Sétáltam az utcán, megállítottak, hogy szeretnének hirdetést feladni. A laphálózat Egerből indult, az akkori tulajdonosoktól Honfi Gábortól és Nagy Imrétől kaptunk támogatást. Persze, amit ők elmondtak nekünk, azt át kellett ültetni a saját, itthoni környezetünkbe, a helyi adottságokhoz kellett azokat szabni. Mi az, hogy ingyenes? Annak idején ez is egy teljesen új dolog volt. Sokszor el kellett magyaráznom, hogy ami az olvasó számára ingyenes, azt a hirdető fizeti meg.

• Már az elején érezhető volt, hogy lesz a hálózatnak létjogosultsága? Gondoltad volna, hogy évtizedek múlva is jól megfér egymás mellett a tervezői és lapkiadói lét?
A Szuperinfó már az első lapszám után fejlődésnek indult, négyszer jelent meg egylapos kivitelben, majd kétoldalasra bővült, aztán négyre, majd az A/4-es formátumot az A/3 váltotta fel. Ahogy bővült az oldalszám, úgy növekedett a példányszám is. Gyorsan megláttuk, hogy csak úgy lesz hatékony, ha nemcsak magát a várost, hanem a környező településeket is terjeszteni kezdjük, szinte hetente bevontunk egy-egy újabb települést. Az, hogy tényleg jó dolgot hoztunk létre onnan is látszott, hogy két év múlva felbukkant az első konkurencia.

• Ma az általad vezetett kiadó ceglédi és kecskeméti szerkesztőségében tizenöten dolgozunk azon, hogy hétről hétre ott legyen az újság a postaládákban. A kezdetekben hogyan bővült a csapat?
Amikor 1990-ben otthagytam a vállalkozói lét miatt a munkahelyem, akkor ment nyugdíjba egy nagyon kedves munkatársam, Magdi néni. Megkérdezte tőlem, hogy tudok-e valami munkát, amivel kiegészíthetné a nyugdíját. Rávágtam, hogy persze, most készülök létrehozni egy újságot, abban elkélne a segítség. Így már az első lapszám kiadására együtt készültünk. A terjesztői csapat összetoborzására a Pest Megyei Hírlapba adtam fel hirdetést, illetve kerestem meg ismerősöket. Nem kellett hozzá egy évtized, és három városban (Cegléd, Kecskemét, Szolnok) volt hirdetésfelvevő irodánk, és a szerkesztőség munkáját mindhárom helyszínen hirdetésszervező kollégák támogatták. Az egy várost lefedő, 10.000 példányszámú újság szinte pillanatok alatt több mint százezres példányúra nőtt.

• Akkor még nem voltak a multinacionális cégek a piac meghatározó szereplői. Ahogy lapozgattam a kilencvenes évek lapszámait, jobbára környékbeli, fejlődő vállalkozások hirdetései töltötték meg az oldalakat.
Gyakorlatilag a Szuperinfó fejlődését a piac határozta meg. A hirdető partnereink szerettek volna távolabb is megjelenni, átvinni az ajánlatukat Kecskemétre, Szolnokra, a Szolnokiak Ceglédre. Ennek tükrében hoztuk létre azt a regionális újságot, melyben a teljes terület mellett, három ún. mutációban is lehetett hirdetni: Cegléd, Kecskemét és Szolnok közvetlen környékén. Velünk nőtt egy adott cég, vagy mi nőttünk vele, néha nehéz volt eldönteni. Nagyon sok vállalkozásról tudunk, hogy a hirdetései révén hogyan fejlődtek az elmúlt évek során. Hogyan nyitott üzletet más városban, hogyan bővítette kínálatát, hogyan építette ki a Szuperinfó segítségével az országos hálózatát. Majd egy idő után (a 2000-es évek első felében) arra eszméltünk, hogy változik a piac, és a regionális újságok idejét múltak. Egyre több multinacionális cég jött a területünkre, egyre több céghálózat jelent meg, ahol az egységek működését területi határok szabályozták. Ekkor kellet új alapokra helyeznünk a működésünket, és kialakítani a még lényegében ma is így működő koncepciót, a Kecskeméti és a Dél-Pest Megyei Szuperinfót.

• Ekkor mondtunk búcsút Szolnoknak is…
Így utólag azt gondolom, hogy az első tíz évben sokkal gyorsabban fejlődtünk, mint amire az anyagi lehetőségeink okot adtak volna. Nem ártott, hogy Szolnokról visszavonulót kellett fújnunk. Hiszen ahogyan a mai napig, akkor is működött a Szolnok és környéke Szuperinfó. Ahogy két dudásra nincs szükség egy csárdában, úgy valójában ránk sem volt már szükség akkor Szolnokon. Ma már más szemmel látom a dolgokat, akkor nagyon elkapott a fejlődési hév, az ember könnyen el tud szállni a sikertől. Majdnem kitáncoltam a Szuperinfó hálózatból. Kellett egy pofon, rá kellett jönnöm, hogy a hálózat ereje nélkül nincs értelme ingyenes hirdetési lapot kiadni, annak tagjaként kell a magam területén hatékonyan dolgozni. A Szuperinfó kiadói jól ismerik egymást, hosszú évtizednyi munkakapcsolatok, már-már barátságok alakultak ki. Tudjuk támogatni, segíteni a másikat. A mi személyes kapcsolatunk biztosíték a hirdetőnek arra, hogy jó kezekben van a hirdetése. Az ezredfordulón történt újratervezésnek köszönhető a következő újabb sikeres két évtized.

• Tulajdonképpen a Szuperinfó egy tükröt tartott harminc éven át a környék gazdasági kínálatáról, piacáról. Nemcsak a vásárlóknak, hanem sokszor a vállalkozóknak is, hogy milyen irányba haladjanak, mit nyissanak, mit kínáljanak. Hogyan látod a mai piacot, és mire számítasz, mit hozhat a jövő?
Alapvetően egy racionális, az embereket valós példányszámmal, hiteles információkkal kiszolgáló kiadvány szerettünk volna lenni, bizalmat ébreszteni. Nyitott szemmel észleltük a gazdaságban lezajló változásokat, és követtük is őket. Komolyan vettük a vállalkozók és az olvasók véleményét, több alkalommal is megkérdeztük őket. Ez gyakorlatilag meghozta a sikert. Ma fontosnak tartom, hogy a gazdasági hirdetések mellett közérdekű információknak, a kulturális és a sportéletnek is adjunk teret. A Szuperinfó nem a megtörtént eseményekről igyekszik hírt adni, tömören informál arról, hogy mi fog történni, mi, hol és milyen áron kapható. Az internet berobbanásával nagyon sokan megkongatták már a vészharangot a nyomtatott sajtó felett. Úgy gondolom, hogy az általunk közölt információk sajátossága, a mögöttünk álló tapasztalat és idő miatt ez a harang nem nekünk szól.

• Amikor igyekszünk megóvni a felnövő generációt az online lét beszippantásától, amikor a legjobb tudásunk szerint meg szeretnénk mutatni, hogy mennyi minden megélhető és elérhető offline, amikor görcsösen küzdünk azért, hogy a fiatalok vegyenek kezükbe könyvet és újságot, akkor úgy gondolom én is, hogy szükség van a nyomtatott sajtóra. Jól esik megfogni és érezni a papír illatát. Egyébként is, teljesen más pillanatban és állapotban érheti az olvasót az adott hirdetés tartalma az újságot lapozva, mint a telefont pörgetve.
A valós példányszámunk, a megbízható terjesztésünk a garancia arra, hogy az újság nyomtatott formátumban is hosszútávon megmaradjon. Tulajdonképpen ahány kézbe vett és kinyitott újság, az annyi igazi “like”. Az online hirdetési lehetőségek mellett jól megférünk, rájuk is és ránk is szükség van. A kiadványainkban szereplő információkat, olyanná szerkesztjük, ahová szánja a hirdető. Minden hirdetés a megjelenés hetében érvényes, igaz, ami ma nagy érték. Átgondoltság jellemez bennünket. Amit péntek délután elküldünk a nyomdába, azt nem törölhetjük, írhatjuk át hétfőn, hogy bocsánat, mégsem így van. Ami a múltunk, jelenünk mellett szól, és a jövőnket is meghatározhatja, az a függetlenség. Soha nem kaptunk semmilyen támogatást, nem voltunk elkötelezve hatalmi erők felé. Mindig az a bevételünk volt, amit a piacból a legjobb tudásunk szerint ki tudtunk hozni, és igyekszünk így tenni továbbra is.

Kapcsolódó képek