menu

  • 2015.05.13.

Lajta vízitúra – a Michelin csillagos kajakozás

Az utóbbi években sokkal gyakoribbak a saját szervezésű néhány fős evezések és túrák a naptáramban – utólag bevallom, sosem volt erősségem a csoporthoz való alkalmazkodás:) -, egy nemrégiben kínálkozó szervezett vízitúra lehetőségét azonban mégsem tudtam kihagyni.  

Ennek több oka is volt. Egyrészt egy kedves ismerősöm invitált, másrészt éppen itt volt az ideje megkezdeni az idei vízi szezont, harmadrészt – és nem utolsó sorban – megérintett egy fénykép a túra kiírásban. Józsi bácsi evezős képe volt az, kinek emlékére a Lajta vízitúra szerveződött.

Az érdekes az egészben az volt, hogy személyesen nem is ismertem őt, csak emlékképeimben kutatva morfondíroztam, hogy láthattam-e őt valaha a vízen járva. A fotót újra és újra megnézve az az érzésem támadt, hogy ezt a kedves bácsit bár nem ismerem, de azt az érzést biztosan, ami a szeméből sugárzik a kajakjában ülve.
Így ismeretlenül is barátságot kötöttünk.

Valahogy így kezdődött és pár nap múlva már jelentkeztem is a túrára, ahová én is kajakkal érkeztem. Gondoltam úgy azért mégiscsak önjáróbb az ember, mint egy hármas kenuban ülve. No meg borultam én már kenuval a jéghideg Bodrog vizébe vastag polár pulcsiban és túracipőben, úgy éreztem ezt most kihagynám a szeszélyes időjárásra való tekintettel.

Sok időm nem volt az indulás előtti pakolászásra és kaja vásárlásra, így nem is bántam, hogy a kiírásban olyan marketing szavak szerepeltek, mint például a „svédasztalos reggeli”.
Hogy mi? Egy sátorban alvós vízi túrán? Viccelünk, bolondozunk?
Hitetlenkedve ugyan, de lássuk mi lesz alapon 2 db müzli szelettel a tarsolyomban készültem fel a 3 napra, amivel azért szögezzük le, hogy nem húztam volna túl sokáig.

Fura módon számomra a túra legnagyobb meglepetése tényleg az ellátás volt és nem azért, mert ennyire bélpoklos lennék, mielőtt bárki is rám sütné ezt a bélyeget.

Komolyan meglepett az, ahogy a túraszervezők és segéderőik hatalmas bográcsban uszkve 30 emberre kétfogásos ínycsiklandó vacsorát rittyentenek minden este mire a táborhelyre érkezünk és mosolyogva várnak egy kupica pálinkával, néha frissen sült tepertővel megspékelve előétel gyanánt.

Nomádság ide vagy oda, hát ez jóóóóó kérem szépen! Nem kell mindig müzlivel elütni az éhséget, csak azért mert túra van.
Minden vízre szállás előtt pedig elérkezett a várva várt svédasztalos reggeli is mindenféle finomsággal, többek közt a számomra túlélését jelentő reggeli kávéval. Bundás kenyér és medvehagyma pesto rulez! Jezer! Ezúton is üzenem, hogy tőlem mindenképp jár a Michelin csillag.

De ne feledkezzünk el a Lajta szépségeiről sem, hiszen nem egy gastro túrára indultunk, hanem evezni jöttünk össze. Két napot töltöttünk el a folyón 65 km-t evezve az ausztriai kiindulópontunktól egészen Mosonmagyaróvárig. A víz sodrása kegyesen csökkentette a leküzdendő evező csapások számát. A folyó végig élvezetes volt, kis kanyarulatokkal és zúgókkal tarkítva. Néhol egy-egy bedőlt fa miatt kellett manőverezni vagy épp átemelni a hajókat. Volt borulás és mentés is, mert az efféle izgalom azért mégiscsak kell a népnek. Gondolom a ’fél eszkimó’ résztvevőit azért kevésbé dobta fel, hogy alámerültek a melegnek cseppet sem mondható Sárfolyóba, de biztos vagyok benne, hogy a megpróbáltatást feledtette a gyönyörű természet, a rengeteg madár és a Mosonmagyaróvári ajándék, a régi malomnál kialakított két vízi csúszda. Juhhhú, lehet játszani, menjünk még egy kört!

Kajakkal ez elsők között lapátoltam, így megvolt a lehetőség, hogy a kikötés után végignézzem, ahogy a túratársak kenuval csapatnak végig a csúszdákon, amivel azért mégiscsak trükkösebb abszolválni ezt az utolsó szakaszt. Meg is kapta minden elől ülő az áldást – pár liter hideg vizet – ki a gumicsizmájába, ki a ruhájára, érdemei szerint.

Minek is tagadnám, nem volt egy utolsó mozi élmény.
Ezen a ponton már tényleg csak az hiányzott, hogy én is lássak egy hódot, hiszen a kocsmában picit irigykedve hallgattam, hogy volt, aki hármat is látott útközben. De szeretnék én is látni egy hódot, gondoltam magamban. Úgy tűnik az égiek meghallgatták a fohászt, mert a pihenő után az utolsó pár kilométeres szakaszon a kajak mellett ki is dugta a fejét a kicsike, majd egy darabig együtt úsztunk az árral, aztán ő alábukott. Tökéletes befejezése egy kellemes napnak.

Józsi bácsi! Ismeretlenül is remélem, hogy a csillagokból nézve te is élvezted ezt az evezős hétvégét és örültél annak, hogy ilyen sok barát együtt lapátolt és szeretettel gondolt rád.

Lejegyezte: Pártos Adrienn
Fénykép: Bárdosi Zoltán és Jezer archívum

Kapcsolódó képek